Az ember mindig is másnak akart látszani, mint amilyen kendõzetlen testi megjelenése volt. Hogy milyennek mutatta magát - és ezt milyen eszközökkel igyekezett elérni -, az koronként és kultúránként változott. A szép külsõn való munkálkodás mellett az öltözékek mágikus erõvel, jelképes jelentéssel bírtak hajdanán, és mai szokásaink egy része visszavezethetõ eredeti funkciójára.

A fülbevaló például arra az időre nyúlik vissza, mikor a rossz szellemek elõl kellett elzárni a test bejáratait, így a fület is megközelíthetetlenné tették egy-egy mágikus erejû tárggyal. Nem a ruha teszi az embert — bizonyos értelemben igaz, de külsõ megjelenésünk rengeteg jellemzõt elárul rólunk, már ha azt hordjuk, amit valójában szeretnénk.

A ruházat nem a szőr pótléka
Sokan úgy tartják, az ember azért visel ruhát, mert a bundás állatokhoz képest silány a szõrzete. Mintha a szõr lenne a hideg elleni egyetlen védekezési mód. A legnagyobb ma élõ melegvérû állat a bálna. Képzeljük el, amint dús nyúlszõrzetben szeli a tengereket… Ehelyett bõre alatti zsírszövettel óvja magát a hideg ellen, akárcsak az ember. Tehát a ruhára nincs mentség…

A ruha nem eltakar, hanem kiemel
A jégkor végérõl egyetlenegy olyan szobrocska maradt fönn, amelyen valami ruhaféle látható: farkötény. A hatalmas hátsóval rendelkezõ nõszobrocska nem szemérembõl hordta a bõrcsíkokból készített köténykét, melyet hátul lógatott le a derekáról, hanem azért, hogy hangsúlyozza vele a nemiséget. Célja tehát a figyelemfelkeltés volt. A jégkori vadászoknál ugyanis az az udvarlási módszer járta, hogy a férfi üldözõbe vette a kiszemelt asszonyt, és mikor utolérte, a nyakába harapott, ezzel kényszerítve megállásra. Szintén figyelemfelhívó a meztelen pigmeus férfiak 5-6 cm átmérõjû, 40 cm hosszú sárga színû pénisztartója.

A jómódot és elõkelõséget hirdetõ test
A földmûvelés elterjedésével a jól táplált lányok lettek kelendõek, mert a jómódot testesítették meg. Indus tanács szerint a férfi olyan nõt válasszon, akinek „járása, mint az elefánté”. A lábakat, karokat dagasztani lehetett elkötözéssel. Az amerikai karibi indiánok szoros kötést viseltek a bokájuk és a térdük fölött, hogy lábszáruk csaknem golyóformára dagadjon.

Fül: mindent kibírt
A törzsi kultúrákban általában alaposan megdolgozzák a fülcimpát. A zambézi négerek vállukig nyújtják. Kaledóniában a fülükbe akasztva hordják eszközeiket a bennszülöttek. A füllukasztásnak különbözõ, de mindig nagy jelentõséget tulajdonítanak. A szõrtelenítés és hajvágás a divathullámokat követõ beavatkozás, de szintén a természeti forma megváltoztatása.

Derékfûzõ és magas sarok: merénylet a test ellen
A fönti példák kissé ijesztõek lehetnek, az európai ember azonban ennél is kérlelhetetlenebbnek bizonyult teste megváltoztatásában. A fülcimpa, orrcimpa, végtagok megdolgozása veszélytelenek az úgynevezett civilizált népek derékfûzõjéhez és magas sarkú cipõjéhez képest. Elõbbiek ugyanis semmi károsodást nem okoznak, a civilizált testalakító módszerek viszont komoly szervi elváltozásokhoz vezetnek. A derékfûzõt a bronzkortól a legújabb korig Európában is, Indiában is használták. Megjelenésétõl fogva robbanásszerûen megnõtt a nõi betegségekben szenvedõk száma. A magas sarok kikapcsolja azt a rugóhoz hasonló szerkezetet, amely a talpunkban mûködik. A járás így tartós agyrázkódást okoz. A sarok emelésével az egész test tartása úgy változik meg, hogy egyetlen szerv sem marad a maga természetes helyén. A hegyes orrú cipõ ellentmond a lábujjak természetes formájának. Angliában történt, hogy több társaságbeli hölgy leoperáltatta lábáról a kisujjat.

Férfi és nõ
Az öltözködés története a férfi és nõ viszonyának története egyben. A különbözõ öltözéktípusok az évszázadok során alapjukban igen hasonlók maradtak, ám változott az, hogy éppen férfiasnak vagy nõiesnek tartották-e az adott korban, vagy az adott kultúrkörben. Az újkori Nyugat-Európában például mindig is a férfiak büszkélkedtek arcszõrzettel, a nõk többnyire egész testüket igyekeztek csupaszon tartani. Az aleut asszonyok viszont tetovált bajuszt hordtak, a férfiak pedig kitépkedték arcukról a szõrszálakat.

Az öltözködési szokások sokat elárulnak a különbözõ testfelfogásokról is, amelyek generációnként is változhatnak. Egyeseknél a ruha elfed, másoknál felfed. Ha követjük az öltözködés történetét, új összefüggéseket veszünk majd észre mai ruháinkkal, ékszereinkkel, testideáljainkkal kapcsolatban is.